Beszámoló a Miklós honlapján, itt.
Film meg itt:
2011. április 11., hétfő
2011. április 9., szombat
2011. április 8., péntek
Zajmentes nap
Módosították Balatonfüred környezetvédelmi rendeletét, minden zajjal járó építési, szerelési tevékenységet, valamint a különböző motoros és elektromos gépek használatát tiltja a város új rendelete, a korlátozás vonatkozik a hangszóróval ellátott mozgó illetve fix telepítésű árusokra is.
A város belterületén hétköznap este 20 órától reggel 7 óráig, vasárnap és ünnepnapokon egész nap, továbbá június 1. és augusztus 31. között, minden nap 12.00 és 15.00 óra közötti csendes-pihenő időszakban tilos minden olyan tevékenység végzése, készülék vagy berendezés üzemeltetése, amely kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hangot ad - szól a rendelet. További részletek itt.
Az új rendelkezést nem tartotta életszerűnek Ujhelyiné Károlyi Krisztina képviselő, véleménye szerint egész napra megtiltani például a fűnyírást nem lehet, hiszen sok házkörüli munkára csak a hétvégén jut ideje a lakosoknak. Ezzel szemben viszont több képviselő is helyeselve fogadta a változtatásokat.
- Nagyon nehéz igazságot tenni ebben az ügyen, hiszen mindenkinek más a tolerancia küszöbe, eltérő a zajérzékenysége. Számos panasz érkezett az utóbbi években, sokan kifogásolták, hogy a különböző zajos tevékenységek miatt hétvégén sem lehet pihenni a városban. Ezért vált szükségessé a zajmentes nap bevezetése. Megnézzük betartható-e a rendelet és miként lehet ezzel együtt élni - vélekedett Bóka István polgármester.
2011. április 7., csütörtök
Projektóra a házunkban
Tavaly óta a második alkalommal jöttek el hozzánk a 8. osztályosok, hogy megnézzék, milyen létező módszerek vannak arra, hogy a háztartásainkat energiatakarékosabbá tehetjük.
Csaba beszélt nekik arról, hogy miért érdemes azon elgondolkozni, hogy takarékosabban éljünk, mi indokolja a takarékossági intézkedéseket.
Megnézték a kazánházban, hogy néz ki egy faelgázosító kazán és milyen elven működik, valamint, hogy mi is az a „puffertartály”. A napkollektorra csak egy rövid pillantást vetettek, ránézésre nem nagy élmény, de a működését és a hasznosságát nem kellett sokat magyarázni a gyerekeknek, egészen jó fogalmaik vannak róla és könnyen megértették a lényegét. A lakásban láthattak néhány példát arra, hogyan lehet takarékosabb életet élni az átlagosnál: sparhelton főzünk, ami a főzés mellett melegíti a konyhát is, energiatakarékos izzókkal világítunk, melyek sokkal takarékosabban működnek a hagyományos izzóknál, nincs túlfűtve a lakás, könnyedén megszoktuk a 21-23 fokos hőmérsékletet, illetve van meleg ruhánk, ha többre vágyunk.
A ház kapott egy vastag „bundát” magára: kőzetgyapot szigeteléssel és a réginél jobban záródó új ablakokkal tartjuk benn a meleget. Gyűjtjük a lehullott csapadékot, amellyel most a kertet locsoljuk, de tervezzük, hogy a lakásba vezetve wc-öblítésre és mosásra is azt használjuk. Mindez nem nagy ördöngösség, mint ahogy az sem, hogy ne folyó víz mellett mossunk fogat – bár bevallom, én még a mai napig nem szoktam meg, hogy a mosogatásnál csak az öblítéskor folyassam a vizet vagy a zuhanyzáskor csak a szappanozás után nyissak csapot. De maga a törekvés, a szándék fontos, ha az megvan, onnantól kezdve kis lépésekkel jól haladhatunk!
Jó volt látni, hogy a gyerekek vevők voltak a jó ötletekre, érdeklődéssel hallgatták a Csabát és értelmes, jó megjegyzéseik, válaszaik voltak a feltett kérdésekre! Úgyhogy jövőre újból várjuk az érdeklődő nyolcadikosokat!
Köszönet
Ezúton szeretném kifejezni őszinte köszönetemet és hálámat magam és tánccsoportjaim nevében a Galagonya Alapítványnak és az Ökokontroll Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Bt-nek az anyagi segítségükért. A Galagonya Alapítvány 40.000 Ft összegű, Csordás Csaba, az Ökokontroll Bt. üzletvezetője pedig 30.000 Ft összegű támogatást ajánlott a Stöszi’s-Teamnek.
A felajánlott 70.000 Ft-ból az óvodás- és az iskolás tánccsoport számára jó minőségű pólókat, szoknyákat és egyéb kiegészítőket fogok vásárolni, így az egységes megjelenés és a korszerű kiegészítők színvonalasabbá, látványosabbá fogják tenni fellépéseinket.
Köszönet azért, hogy fontosnak és támogatandónak ítélték tevékenységünket és anyagi áldozatukkal örömet szereztek 30 gyermeknek!
Zsira, 2011. április 6.
Szalayné Stőszer Helga
2011. április 6., szerda
Überraschung
Nach langer Zeit habe ich mal wieder meine Freunde in Zsira besucht: Timea Galambos und Csaba Csordás. Timi hat mich gefragt, ob ich Lust haette sie in der Schule zu besuchen und am Deutsch Sonderunterricht teilzunehmen um den Kindern die Gelegenheit zu bieten mit jemandem reden zu können, dessen Muttersprache Deutsch ist – ich hatte grosse Lust, denn es hat mich sehr interessiert, wie die Kinder diese Fremdsprache schon beherrschen.
Timi hat sich ein Spiel überlegt, es heisst „Der heisse Stuhl”. Sie haben es schon ein paarmal gespielt. Dabei geht es darum, dass sich jemand auf einen Stuhl in die Mitte von den anderen setzt und alle Fragen beantworten muss – natürlich auf Deutsch. Ich habe mich gerne auf den „heissen Stuhl” gesetzt. An diesem Sonderunterricht nehmen normalerweise 8 Kinder teil (um die 12 Jahre alt), eins hat jetzt aber gefaehlt. Ich war sehr gespannt, wie schnell sie ihre Schüchternheit überwinden und mit den Fragen loslegen. Es hat auch nicht lang gedauert und schon kamen die ersten Fragen, wie z.B. „Wie heisst Du? Wo wohnst Du? Was ist Deine Lieblingsfarbe? Was ist Dein Lieblingstier?” etc. Die Kinder haben immer mehr Mut bekommen und haben auch sehr flessig in den Wörterbüchern nach den fehlenden Wörtern geblaettert. Ich war sehr erfreut, wie schnell sie sich auf die Sprache umgestellt haben und immer mehr Spass hatten. Nach einer Weile haben wir den Spiess umgedreht und ich habe ihnen Fragen gestellt und sie haben geantwortet. Irgendwann kam die Frage, auf die Timi und ich schon lange gewartet haben: „Kannst Du auch Ungarisch?” Ich habe die Frage mit „ja” beantwortet. Stille. „Verstehst Du auch alles, was wir sagen?” – kam auf einmal die vorsichtige Frage. Also habe ich das Raetsel aufgelöst und auf Ungarisch geantwortet, dass ich jedes einzelne Wort auf Ungarisch verstehe, weil ich in Ungarn aufgewachsen bin und erst vor 10 Jahren nach Deutschland gezogen bin. Die Kinder brachen in grossem Gelaechter aus, unsere Überraschung ist gelungen.
Timi hat sich ein Spiel überlegt, es heisst „Der heisse Stuhl”. Sie haben es schon ein paarmal gespielt. Dabei geht es darum, dass sich jemand auf einen Stuhl in die Mitte von den anderen setzt und alle Fragen beantworten muss – natürlich auf Deutsch. Ich habe mich gerne auf den „heissen Stuhl” gesetzt. An diesem Sonderunterricht nehmen normalerweise 8 Kinder teil (um die 12 Jahre alt), eins hat jetzt aber gefaehlt. Ich war sehr gespannt, wie schnell sie ihre Schüchternheit überwinden und mit den Fragen loslegen. Es hat auch nicht lang gedauert und schon kamen die ersten Fragen, wie z.B. „Wie heisst Du? Wo wohnst Du? Was ist Deine Lieblingsfarbe? Was ist Dein Lieblingstier?” etc. Die Kinder haben immer mehr Mut bekommen und haben auch sehr flessig in den Wörterbüchern nach den fehlenden Wörtern geblaettert. Ich war sehr erfreut, wie schnell sie sich auf die Sprache umgestellt haben und immer mehr Spass hatten. Nach einer Weile haben wir den Spiess umgedreht und ich habe ihnen Fragen gestellt und sie haben geantwortet. Irgendwann kam die Frage, auf die Timi und ich schon lange gewartet haben: „Kannst Du auch Ungarisch?” Ich habe die Frage mit „ja” beantwortet. Stille. „Verstehst Du auch alles, was wir sagen?” – kam auf einmal die vorsichtige Frage. Also habe ich das Raetsel aufgelöst und auf Ungarisch geantwortet, dass ich jedes einzelne Wort auf Ungarisch verstehe, weil ich in Ungarn aufgewachsen bin und erst vor 10 Jahren nach Deutschland gezogen bin. Die Kinder brachen in grossem Gelaechter aus, unsere Überraschung ist gelungen.
Ich freue mich sehr, dass die Kinder eine Deutschlehrerin haben, die nicht nur grosse Kompetenz besitzt, sondern auch sehr viel Humor, Ehrgeiz und Kreativitaet besitzt, um ihnen so viel, wie nur möglich, beizubringen, damit sie Lust darauf bekommen Deutsch zu lernen, und das mit viel Spass. Die Kinder kennen schon sehr vieles und was noch viel wichtiger ist: sie haben keine Scheu zu reden und versuchen das anzuwenden, was sie schon wissen.
Dies ist in einer heutigen Zeit, in der man es ohne jegliche Fremdsprachkenntnisse immer schwieriger hat, sehr wichtig, besonders, wenn man direkt an der österreichischen Grenze lebt.
Julia Neff
Julia Neff
2011. április 1., péntek
Mindennapi szemetünket...
A szombatra meghirdetett szemétszedést egyéb program okán pénteken, a Lővér utca takarításával teljesítettük. Három zsákkal sikerült gyűjteni. Tartalmukat illetően első a sörös- és cigisdoboz, némi petpalackkal kiegészítve, de valaki a cukorkát is nagyon szereti. Egyebet nem kívánok gazdájuknak, mint, hogy legyen savanyú a szájában...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















