Csaba beszélt nekik arról, hogy miért érdemes azon elgondolkozni, hogy takarékosabban éljünk, mi indokolja a takarékossági intézkedéseket.
Megnézték a kazánházban, hogy néz ki egy faelgázosító kazán és milyen elven működik, valamint, hogy mi is az a „puffertartály”. A napkollektorra csak egy rövid pillantást vetettek, ránézésre nem nagy élmény, de a működését és a hasznosságát nem kellett sokat magyarázni a gyerekeknek, egészen jó fogalmaik vannak róla és könnyen megértették a lényegét. A lakásban láthattak néhány példát arra, hogyan lehet takarékosabb életet élni az átlagosnál: sparhelton főzünk, ami a főzés mellett melegíti a konyhát is, energiatakarékos izzókkal világítunk, melyek sokkal takarékosabban működnek a hagyományos izzóknál, nincs túlfűtve a lakás, könnyedén megszoktuk a 21-23 fokos hőmérsékletet, illetve van meleg ruhánk, ha többre vágyunk.
A ház kapott egy vastag „bundát” magára: kőzetgyapot szigeteléssel és a réginél jobban záródó új ablakokkal tartjuk benn a meleget. Gyűjtjük a lehullott csapadékot, amellyel most a kertet locsoljuk, de tervezzük, hogy a lakásba vezetve wc-öblítésre és mosásra is azt használjuk. Mindez nem nagy ördöngösség, mint ahogy az sem, hogy ne folyó víz mellett mossunk fogat – bár bevallom, én még a mai napig nem szoktam meg, hogy a mosogatásnál csak az öblítéskor folyassam a vizet vagy a zuhanyzáskor csak a szappanozás után nyissak csapot. De maga a törekvés, a szándék fontos, ha az megvan, onnantól kezdve kis lépésekkel jól haladhatunk!
Jó volt látni, hogy a gyerekek vevők voltak a jó ötletekre, érdeklődéssel hallgatták a Csabát és értelmes, jó megjegyzéseik, válaszaik voltak a feltett kérdésekre! Úgyhogy jövőre újból várjuk az érdeklődő nyolcadikosokat!
