2011. április 15., péntek

Meglepetés

Közkívánatra, fordítás a Überraschung-hoz:

Hosszú idő után ismét meglátogattam barátaimat Zsirán: Galambos Tímeát és Csordás Csabát. Timi megkérdezte, hogy van-e kedvem az iskolát meglátogatni és részt venni a német szakkörön, hogy a gyerekeknek lehetősége legyen olyan emberrel beszélni, aki német anyanyelvű – nagy kedvem volt hozzá, mert nagyon érdekelt, hogy a gyerekek hogy beszélnek ezen az nyelven. Timi egy játékot talált ki, amelyet „Forró szék”-nek hívnak. Már néhányszor játszották is. Arról van szó, hogy valaki középre ül és minden kérdésre válaszolnia kell – természetesen németül. Én szívesen ültem le a „Forró szék”-re.

Ezen a szakkörön 9 tanuló vesz részt (12 évesek), egyikük éppen hiányzott. Nagyon kíváncsi voltam, milyen gyorsan küzdik le a félénkségüket és tesznek fel kérdéseket. Nem tartott sokáig és jöttek is már az első kérdések, mint például: „Hogy hívnak? Hol laksz? Mi a kedvenc színed? Mi a kedvenc állatod?” és így tovább. A gyerekek egyre bátrabbak lettek és nagyon szorgalmasan keresgélték a szótárban a hiányzó szavakat. Nagyon örültem, hogy milyen gyorsan álltak rá a nyelvre és egyre inkább ők is élvezték. Egy idő után megfordítottuk a sorrendet és én tettem fel nekik kérdéseket, amelyekre ők válaszoltak. Egyszer csak jött a kérdés, amire Timi és én már rég vártunk: „Tudsz magyarul is?” A kérdésre „igen”-nel válaszoltam németül. Csönd. „Mindent értesz, amit mondunk?”- jött az óvatos kérdés. Így hát feloldottam a rejtélyt és magyarul válaszoltam, hogy minden egyes szót értek magyarul, mert Magyarországon nőttem fel és csak 10 évvel ezelőtt költöztem ki Németországba.
A gyerekek nagy nevetésben törtek ki, jól sikerült a meglepetésünk.

Nagyon örülök, hogy a gyerekeknek olyan némettanáruk van, aki nemcsak nagy kompetenciával rendelkezik, hanem sok humorral, őszinteséggel és kreativitással is, hogy a lehető legtöbbet adja, hogy a német nyelvet jó kedvvel tanulják és az örömet okozzon nekik. A gyerekek már sokat tudnak és ami még fontosabb: nem félnek megszólalni és megpróbálják mindazt fölhasználni, amit már tanultak. Manapság ez nagyon fontos, mikor idegen nyelv ismerete nélkül már nehéz létezni, különösen, ha az osztrák határ mentén él valaki.

1 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni ezt a cikket!
    Főleg németül.

    Kényelmesebb így az élet, de azért én jobban örültem, amíg az érdeklődőnek némi agymunkát is kellett végezni az olvasottak megértése érdekében. :-)

    Legjobban akkor örülnék, ha egy ilyen határra épült településen - mint Zsira, - senkinek nem lenne szüksége magyar nyelvű fordításra egy német nyelvű szöveg megértéséhez.

    Remélem egyszer ide is eljutunk, bár úgy gondolom, hogy az iskolában az alsósoknak mindössze heti egy órában oktatott német nyelv sem segíti elő ennek a célnak az elérését.
    Ilyen alacsony óraszámmal - lehet valaki bármilyen kiváló tanár,- sajnos nem lehet csodákat tenni.

    A cikk záró mondatához kiegészítésül én még azt tenném hozzá,hogy aki egy ilyen határszéli településen nem beszél németül, annak a falu határában szinte véget ér a világ, annak nem szűntek meg igazán a határok.

    VálaszTörlés