2014. november 5., szerda

Ennyi...

Az októberben megalakult új önkormányzati testület alakuló ülését követően levetette a község honlapjáról a Zsira Köz-tér blogot, mint a településről negatív képet sugárzó médiumot. Kár érte!

A blogot 2010 végén indítottam, azzal a céllal, hogy legyen egy nyilvános, mindenki által elérhető interaktív felület, ahol a faluval kapcsolatos információk közzétehetők, akár véleményezhetők. (Virtuális közterület, digitális közműpótló, bármiről, mindenkinek...) Volt és van erre igény, jelzi a négy év alatt 23 ezer feletti olvasószám (havi 3-500 látogató).

A blogon ez a 161-edik bejegyzés. Témák felől megközelítve, a teljesség igénye nélkül: 38 alkalommal tudósítottam közösségi eseményről (ünnepségek, falunapok, műsorok), ezekről 53 filmet (összesen 15,5 óra), számtalan fényképet tettem elérhetővé. Köztük például olyan felvételek, ahol idős emberek beszélnek az 1956-os helyi eseményekről.
Zsirával kapcsolatos hírt 11, helyi vonatkozású sporteseményt 10, az iskolával kapcsolatban 11 bejegyzésben tettem közzé. Önkormányzati, közéleti eseményről (képviselő testületi ülés, közmeghallgatás) tízszer számoltam be, halkan jegyzem meg, ezzel helyettesítve az önkormányzat számára kötelezően előírt, ám nem teljesített közérdekű információ közzétételt is. 15-ször adtam helyet vendégíróknak és a magyar nyelvet tisztelve, soha nem írtam le, hogy „került megrendezésre”. Informáltam a helyi gazdaság szereplőiről, figyelmes szemnek érdekes kapcsolatokat megmutatva. És persze tettem fel kérdéseket is: közérdekű adatokról, településfejlesztésről, a lakosság közügyekbe való bevonása kapcsán vagy környezetvédelmi problémákról. 

Lakókörnyezetünk állapotát, környezetvédelmi kérdéseket 25 bejegyzésben érintettem, ebből 6-szor súlyos problémát – mint most kiderült, köznyugalmat megzavaró módon – feltárva. Ilyen volt a falu növényvédőszeres légi permetezése, az indokolatlan zajterhelések és különösen a pelletgyár porszennyezése. De ezekben a bejegyzésekben tettem közzé például a szemétszállítás anomáliái kapcsán a térségi hulladékgazdálkodási társulással és a különböző állami szervekkel folytatott levelezéseimet is. Ez a téma azóta sincs megnyugtatóan lezárva, holott egyértelmű állásfoglalásokat szállítottam…

Kényes témákban hamar jött a visszajelzés, sajnos ritkán szemből, inkább a családtagjaimat bántva, nem fizikailag - szóban, de hátulról, sunyin. Kivéve talán a porgyári munkástanács küldöttét és nyugállományú önkéntes társát, kik hatszemközt, részletgazdag és erős verbális képekben nem szűkölködve jelezték kutakodásom okafogyottsága felismerésének össztársadalmi igényét. Ez bár itt viccesnek tűnik, azért annyira mégsem az.

Ha mérleget vonok, akkor tizennéhány bejegyzésről írhatom (köztük ez is!), hogy valamilyen negatív kicsengése lenne, 70 körüli a kifejezetten pozitív, a többi teljesen semleges. Persze ennek felismerése csak a blog teljes ismeretében lehetséges, erre bíztatok mindenkit. És csak remélhetem, hogy a jövőben ez az arány ne romoljon, ehhez sok türelmet és kitartást kívánok! És remélem, hogy akkor is határozott lesz a testület, amikor hamis műszaki dokumentációval igazolt elszámolással, az emberi egészséget veszélyeztető tevékenységgel, akár a közösség döntésekben való részvételi igényével találkozva, a szükséges intézkedéseket meghozza.

Vagy van a másik út. De a lócitrom akkor is lócitrom, ha morzsába forgatják.

Írhatnék még, de elég. A blog marad, saját helyén továbbra is elérhető. A többit pedig mondja el Nagy Ferenc énekes, színész, jégtáncos és szakács, Állami Ifjúsági Díjas előadóművész, költő, Ford Fairlane magyar hangja:



2014. május 11., vasárnap

Emlékmű

Május 10.-én szombaton este 19.45 körül kis feleségemmel bringáztunk, és hazafelé jövet erre lettünk figyelmesek:
















Bár mindegyik lehetőség és időpont e nem éppen „büszke rendezetlenség” javítására kellemetlennek ígérkezett {szombat este :( vasárnap :(( jövő hétvége, amikor újra lesz időm :((}, végül a kisebbik rosszat, tehát :(-t választottam.

20.07-kor még így nézett ki:
















Aztán uccu neki:
















Majd szűk háromnegyed óra múlva – egy vágófej csere után (mivel vastagabb ágak is akadtak), ill. egy általam elhúzott damil csere után – ez volt a kép:
















és ez:
















Nem mondanám tökéletesnek, sőt igazán szépnek sem, de azért egész más képet mutat 45 perc törődés után. Úgy érzem, ez méltóbb hozzá.
Reggel, kimegyek és elgereblyézem, ill. sepregetek vagy kemény 10 percet. (sajnos vasárnap)

Tisztelt Olvasó!
Bízom benne, hogy számodra világos, hogy nem büszkeségből és saját magam fényezése érdekében tetettem fel ezt a cikket T. Szerkesztővel az oldalra, sokkal inkább azért, hogy a napokban be is legyen fejezve, ill.  a jövőben fontos legyen az arra hívatottaknak az emlékmű környezetének  rendezése!

Előre is köszönjük!

Balla Gergely