Fattyak

Szerettem volna, ha a mára kopárrá alakított Lővér utca visszanyerné egykori lővereki jellegét, ám elképzelésemet heves lakossági ellenállás kísérte. Bár az önkormányzat biztosította volna a héten beszerzett nemes diófák legalább annyira méltó elhelyezését, mint az egykori popikon, Mozart korpuszának, én inkább az eredeti szándékomnak - miszerint a házak előtt legyen fa -  próbáltam megfelelni. Szerencsére találtam ehhez partnereket is, így egy-egy csemetét befogadott a Tóth, a Szalay, a Takács, a Bálint és a Nagy család. Végül eredeti helyére fa nem került, ám idővel mégis zöldebb lesz az utcánk. 

A Föld Napján

Ma van a Föld Napja, aktuális kép az eseményhez:

Ez a kupac már éppen Ausztriában landolt, de hazai termésű cementeszsákok alkotják. Én még emlékszem a 90-es évek közepén az osztrák boltokban kirakott "Ne lopj magyar!" feliratokra, kezdhetünk hozzászokni a Ne itt szemetelj magyar! táblákhoz. Valaki már seggbe rúghatná ezt a randalírozó kőművesbrigádot, kik rendre a konyhaasztal alá szarnak...

Konkurencia?

Úgy tűnik, hogy golfnagyhatalom lesz a térség:

http://swrconsulting.hu/wp-content/uploads/2010/09/fertod_golf_0914_.pdf

Bár a linkelt anyag szerint nem lehet túl jó biznisz:

"Jelenleg magyarországon 13 db golfpálya
üzemel, melyet a statisztikák szerint  2509 fő
használ."

Hangulatjelentés

Hagytam ülepedni a dolgokat, ami megmaradt, az a közmeghallgatás szubjektív nézőpontból:

Közügyekről

Miért kell megosztani a helyi közérdekű információkat?

 Egyrészt mert törvény írja elő, így jogos elvárás. Másrészt a helyi önkormányzásba benne foglaltatik, hogy az önkormányzat döntéseiről, a döntéshozatal folyamatáról a polgárok tájékozódhassanak. A KÖZ ügyében a KÖZ érdeke így kívánja.  Ez tekinthető egyfajta kontrollnak is, de leginkább bizalmi kérdés. Én választom a képviselőket, mert megbízom bennük, ők tájékoztatnak, hogy valóban rászolgáltak a bizalomra és az érdekeimet képviselik.

Miért is fontos a polgárok közügyekbe történő bevonása?

 A polgárok valódi partnerként való kezelése arra ösztönöz, hogy a helyi lakosság időt és energiát fordítson a közügyekre. A helyben felhalmozott szakértelem, gyakorlat értékes, ingyen felhasználható társadalmi tőke, ezt nem kihasználni pazarlás, hanyagság. Számtalan szakma képviselője él településünkön, akik szívesen adnák tudásukat a falu fejlesztéséhez, de akár csak a hétköznapi működtetéséhez is. A tájékoztatás, a konzultáció és aktív részvétel jobb alapokat adnak a helyi tervezéshez, stratégiákhoz, egyben elősegíti ezek végrehajtását is, hiszen azok kidolgozásában az abban érintettek is részt vettek.

 A részvétel lehetőséget ad a polgároknak, arra, hogy megismerjék a terveket, fejlesztési elképzeléseket, kifejezzék véleményüket és hozzájáruljanak a döntéshozatalhoz, mindez az önkormányzat nagyobb elfogadottságát eredményezi. Ha az önkormányzat nyitott, az megbízhatóbbá teszi a választópolgár számára.

 A tájékoztatás, a konzultáció és az aktív részvétel az önkormányzatot átláthatóbbá, felelősebbé és elszámoltathatóbbá teszi. Mindez erősebb demokráciához vezet.

 Nem szükséges, nem is várható el, hogy minden döntést az állampolgárokkal közösen, aktív részvétel alapján hozzon meg az önkormányzat (ahogy itt mondták: nem tehetünk minden rendelet mellé népszavazást), hiszen akkor már a kormányzás terhét is átruházhatná a tágabb közösségre. De meg kell ezt tennie a település jövőjét érintő stratégiai tervezések folyamataiban (pl. településrendezés), pályázatok, projektek előkészítése (pl. közösségi tér, idegenforgalmi fejlesztés) során és persze azon rendeletek, intézkedések megalkotásában, melyek a lakosság nagy részét és nagymértékben érintik vagy végrehajtásukhoz aktív lakossági részvétel szükséges.

 Nagyon egyszerűen fogalmazva: az önkormányzati választásokon nem arra szavaztunk, hogy a testület négy évig helyettünk döntsön, hanem arról, hogy kiket bízunk meg érdekeink képviseletével, mely képviselet csak folyamatos és interaktív kapcsolat mellett értelmezhető.

Ezzel szemben:

 A közérdekű információk közreadása nagyjából kimerül a testületi ülésekre történő meghívók hirdetőtáblán való kifüggesztésével, a közszolgáltatási díjaknak a helyi újságban való közzétételével és az évenkénti közmeghallgatás intézményével. A kötelezően kifüggesztendő hirdetmények (pl. az egyes hatósági eljárásokban közzéteendő információkról – hatásvizsgálat, településszerkezeti terv, hulladékkezelési engedélyezés, stb.) az önkormányzat belső tábláján kapnak helyet. Tehát a kötelező rész megvalósul, hiszen ki van rakva, ám mennyiben életszerű, hogy a polgárok hetente benéznek, hogy van-e valami érdekes?

 A települési honlapon kevés az érdemi információ, lényegtelen és elavult adatokat is tartalmaz. Érthetetlen számomra az a hivatkozás, hogy nincs rá pénz és nincs rá munkaerő, hogy a fontos megismerni valókat feltegyék. Gyors becsléssel évente van 6-7 testületi ülés és 1 közmeghallgatás, ehhez tartozik kb. ugyanennyi előterjesztés, jegyzőkönyv. Hozzájön még néhány új rendelet vagy módosítás, ez évente kb. 20-25 dokumentum, melyek számítógépen készülnek, elektronikus formában léteznek. Tegyük hozzá még a pályázatokat, szerződéseket, terveket, intézményi iratokat, legyen az egész összesen 50 dokumentum, kéthavonta 8-10 db. Ennyit kell feltölteni a kész honlapra, ami mondjuk 3 kattintás. Nem tudom, hogy érdemes-e beárazni ezt a munkát, inkább mutatok néhány hasonló kistelepülési honlapot: Pereszteg, Csór.

 A testületi ülések meghívóit a szervezeti és működési szabályzat szerint legalább az ülést megelőző ötödik napon kell kézbesíteni, kifüggeszteni, rendkívüli esetben ettől el lehet térni, ha az ülésről a testület valamennyi tagja értesíthető. Sok esetben a meghívót csak 1-2 nappal az ülés előtt helyezik ki – az idézett szakasz értelmében ez nem is sérti az szmsz-t -, így nehezen lehet megoldani (legalábbis részemről) az ottlétet.

 Az évenkénti közmeghallgatás/lakossági fórum nagyon kevés, főleg itt, ahol azért folyamatosan zajlanak fejlesztések, fejlesztési tárgyalások. Persze itt van némi tájékoztatás, lehet kérdezni is, de ez semmiképpen nem tekinthető valamiféle közös településfejlesztési munkának, inkább csak a közmeghallgatás intézményének kötelező megtartásának.

 A helyi újságot a polgármester ritkán veszi igénybe közügybéli tájékoztatásra, a tájékoztatás ekkor is felszínes, kevésbé objektív, olykor személyeskedő (pl. focipálya ügy).

 S ami legszomorúbb, a helyi kezdeményezések sokszor a teljes érdektelenség falába ütköznek. Így volt akkor is, mikor az óvodával kapcsolatban, mint szülők (szép számban) kezdeményeztünk egy közös fenntartó/pedagógus/szülő konzultációt, a polgármester előbb írt levelet ennek szükségtelenségéről, mintsem, hogy megkapta volna a konzultációra való meghívót. De volt már felvetés a helyi sporttámogatás rendszerének átdolgozására vagy a falunappal kapcsolatban is, hiába.

 Hadd idézzek ide az állampolgárok közösségi magatartásával kapcsolatos mai álláspontot (már csak azért is, mert az általános iskolában kompetencia alapú képzés folyik):

„A személyes, értékorientációs, interperszonális, interkulturális, szociális és állampolgári kompetenciák a harmonikus életvitel és közösségi beilleszkedés feltételei, a közjó iránti elkötelezettség és tevékenység, felöleli a magatartás minden olyan formáját, amely révén az egyén hatékony és építő módon vehet részt a társadalmi és szakmai életben, az egyre sokszínűbb társadalomban, továbbá, ha szükséges, konfliktusokat is meg tud oldani. Az állampolgári kompetencia képessé teszi az egyént arra, hogy a társadalmi folyamatokról, struktúrákról és a demokráciáról kialakult tudását felhasználva, aktívan vegyen részt közügyekben.”

Végül két példa arról, hogy van igény a tájékoztatásra:

 A tavalyi önkormányzati választás volt az első, mikor képviselőjelöltek részletes, írott és interneten nyilvános programot készítettek, rámutatva a hiányosságokra, konkrét intézkedéseket javasolva. Az eredmény: a kampányidőszakban 1.300 feletti oldalletöltés, utána pedig példátlan választási aktivitás, megmozdult a közélet.

 Az idei közmeghallgatásról készített beszámolómat az interneten 50-nél többször tekintették meg, vessük össze ezt a számot az alkalmanként minden postaládába bedobott (kb. 150 példány) helyi újsággal.

Vajon tényleg nincs igény a tájékoztatásra, tájékozódásra?

Hangulatról:

Több dolog hatott rám nyomasztólag a közmeghallgatás alatt, után:

• Érezhető volt, hogy a megjelentek nem csekély része egyáltalán nem értette, hogy a közügyek kapcsán miről is beszélek. Sajnos ők egy olyan rendszerben szocializálódtak, mikor a nyitottság/nyilvánosság nem volt, nem lehetett téma, megszokták helyettük történő intézkedési gyakorlatot, helyi ügyek terén csak a felszín érdekes számukra. Talán még a lakossági fórum intézményével sincsenek tisztában, hiszen volt, aki javasolta, hogy ne itt kérdezzek, hanem menjek be inkább az önkormányzathoz…
• Kevesen voltak itt. Nem jöttek el azok, akik a kocsmában tudnak hőbörögni, de nyilvánosan nem vállalják a véleményüket és nem jöttek el azok sem, akik vállalják és el is tudják mondani, de már leszoktak erről…
• Nem jó az sem, ha egy probléma, feladat kapcsán egyből a miért nem lehet érvek jönnek elő, a hogyan oldjuk meg helyett…
• Nem jó, hogy ha kritika éri a testületet, az önkormányzati intézményeket, azt kapásból egzisztenciális támadásként élik meg az érintettek…
• Nem jó, ha egy polgármester hivatalos minőségében személyeskedik, ilyenkor a közösséget és nem magát kell képviselnie…

Hogy ez utóbbi érthető legyen:

 A közmeghallgatás lakossági fórum részén kérdést kapott a Polgármester Úr, hogy igaz-e hogy mentek az önkormányzat felé feljelentések, panaszok és hogy mit lehet ezekről tudni.

 E körben a polgármester ismertette a hatósági kötelezésből elbontott buszmegálló esetét, elismerte, hogy valóban engedély nélkül épült, bírságot is kellett emiatt fizetni, melyet jobb célokra is fel lehetett volna használni. PM szomorúnak tartja, hogy vannak olyan állampolgárok, akik lebontatnak egy buszmegállót, akinek hiányzik, az köszönje meg az érintettnek, kit név szerint említett.

(Itt megjegyzem, hogy az ügy részleteit nem ismerem, a helyi újságban és a Kisalföldben megjelent írásokat olvastam és rendkívül egyoldali képet mutattak, anélkül, hogy az ellenérdekelt fél véleménye megjelent volna.)

 Ugyanitt tett említést arról is, hogy polgármesterként és cégvezetőként is feljelentették (vegyszerhasználat, kavicsbányászat, építési telek értékesítés kapcsán), a feljelentések érdemi szerzője jelen van a közmeghallgatáson, aki ezt választási fogásként tervelte ki. Ott nyolc olyan ember volt jelen, akik kapcsán egyáltalán felmerülhetett a választási fogás kifejezés, nyilván ennél jóval szűkebb körre akart utalni. Ez is személyeskedés, de rosszabb, mint az előző, nem konkrét, csak sejtető, lejárató. Tájékoztatásnak elég késői, kampánynak viszont meglehetősen korai. 

Addig is biztatom az együttműködésre!

Végül a közmeghallgatás egy másik nézőpontból:

Kakukktojás

Vajon mi nem illik ebbe a szép, napos tavaszi vasárnapba?

Egy kis segítség:

Meglepetés

Közkívánatra, fordítás a Überraschung-hoz:

Hosszú idő után ismét meglátogattam barátaimat Zsirán: Galambos Tímeát és Csordás Csabát. Timi megkérdezte, hogy van-e kedvem az iskolát meglátogatni és részt venni a német szakkörön, hogy a gyerekeknek lehetősége legyen olyan emberrel beszélni, aki német anyanyelvű – nagy kedvem volt hozzá, mert nagyon érdekelt, hogy a gyerekek hogy beszélnek ezen az nyelven. Timi egy játékot talált ki, amelyet „Forró szék”-nek hívnak. Már néhányszor játszották is. Arról van szó, hogy valaki középre ül és minden kérdésre válaszolnia kell – természetesen németül. Én szívesen ültem le a „Forró szék”-re.

Ezen a szakkörön 9 tanuló vesz részt (12 évesek), egyikük éppen hiányzott. Nagyon kíváncsi voltam, milyen gyorsan küzdik le a félénkségüket és tesznek fel kérdéseket. Nem tartott sokáig és jöttek is már az első kérdések, mint például: „Hogy hívnak? Hol laksz? Mi a kedvenc színed? Mi a kedvenc állatod?” és így tovább. A gyerekek egyre bátrabbak lettek és nagyon szorgalmasan keresgélték a szótárban a hiányzó szavakat. Nagyon örültem, hogy milyen gyorsan álltak rá a nyelvre és egyre inkább ők is élvezték. Egy idő után megfordítottuk a sorrendet és én tettem fel nekik kérdéseket, amelyekre ők válaszoltak. Egyszer csak jött a kérdés, amire Timi és én már rég vártunk: „Tudsz magyarul is?” A kérdésre „igen”-nel válaszoltam németül. Csönd. „Mindent értesz, amit mondunk?”- jött az óvatos kérdés. Így hát feloldottam a rejtélyt és magyarul válaszoltam, hogy minden egyes szót értek magyarul, mert Magyarországon nőttem fel és csak 10 évvel ezelőtt költöztem ki Németországba.
A gyerekek nagy nevetésben törtek ki, jól sikerült a meglepetésünk.

Nagyon örülök, hogy a gyerekeknek olyan némettanáruk van, aki nemcsak nagy kompetenciával rendelkezik, hanem sok humorral, őszinteséggel és kreativitással is, hogy a lehető legtöbbet adja, hogy a német nyelvet jó kedvvel tanulják és az örömet okozzon nekik. A gyerekek már sokat tudnak és ami még fontosabb: nem félnek megszólalni és megpróbálják mindazt fölhasználni, amit már tanultak. Manapság ez nagyon fontos, mikor idegen nyelv ismerete nélkül már nehéz létezni, különösen, ha az osztrák határ mentén él valaki.

Határmente, Fertő-tó

Beszámoló a Miklós honlapján, itt.


Film meg itt: