Furcsa helyen élek. Répce mentén, ami már nem itt folyik; Európa közepén, de behajtani tilos; faluban, hol géptehén bőg.
Lővér utca, a helyiek úgy nevezik Lőverek. Nemrég még sáros zsákutca volt, végén szemétteleppel, elfért rajta 6-7 ház, s ugyanannyi diófa. Árnyékukban pad, rajta nyáron öregember, gyerekember.
Egykor a sáron elfért a lehullt lomb, most új az út (már a kenyér is házhoz jön), nincs helye a levélnek, az árnyéknak, talán az öregembernek, gyerekembernek sem.
Mondom, furcsa helyen élek, Lőverek fa nélkül...
2010. november 3-án az utolsó diófát is kivágták.
Amikor ide költöztünk, arra voltunk büszkék, hogy kevesen mondhatják el magukról, hogy a Rajna-parton áll a házuk a Lőverekben. Ehhez nekem két szép emlék kapcsolódik: Sopronból származom, az Alsólővérek vidékén laktunk, valamint legszebb utazási élményem a Rajnához kötődik. Most mindkét helyszín egyszerre az életünk része. "Megszoktunk itt", ugye?
VálaszTörlésCsordás Csabának köszönhetően újból vannak diófák!!!!
VálaszTörlésKöszönjük a diófát!
VálaszTörlésTóth család