Volt egyszer egy Védő néni, aki ellátogatott az akkor frissen a településükre költözött 2 gyerekes anyukához. Beszélgettek sok mindenről és szóba került, hogy az anyuka óvónőként és némi tapasztalattal e téren, szívesen dalolna, mondókázna és nem utolsó sorban ismerkedne az itteni anyukákkal, babákkal. A tapasztalt Védő néni pedig nagyon sok hasznosabbnál hasznosabb információt szeretett volna megosztani a szülőkkel, résztvevőkkel és ehhez előadókat is tudott hívni.
No hiszen, fel is kerekedtek és megbeszélték első összejövetelüket, melyre nagy igyekezettel készültek. Aztán teltek a hónapok, az évek és több, mint 4 évig sikeres baba – mama találkozókat tudtak maguk mögött.
A Védő néni a meghívott vendéget és a mamákat- babákat köszöntötte, aztán meghallgatták az előadót, kérdeztek és kérdeztek, beszélgettek, nevetgéltek és a „komoly” résszel mikor végeztek daloltak, mondókáztak, lovagoltattak, ringattak, kiki a maga és a másik csemetéjét.
Megkóstolhatták Védő néni illatos süteményeit, a szőnyegen ülve ismerkedhettek, játszhattak a gyerekekkel.
Aztán! Egyszer csak! Épült egy épület.
Nevét kimondani sem lehet.
Program kellett bele, hát itt volt izibe!
Nem kellett soká gondolkodni, el kellett a készet lopni.
Nem gondoltak bele abba, hogy talán a két gazda nehéz szívvel hagyná ezt abba. Másokat kértek tehát meg, ezzel ennek a baba-mama klubnak vége lett.
Azért Ők ketten őrzik szívükben a szép emlékeket!
Galambos Rita
