2012. december 27., csütörtök

Aikido/jazzbalett

Aikido:

2012. december 19-én Zsirán, gyermek kyu vizsga volt, ahol Sziber János 4. danos mester előtt mutathatták be tudásukat az aikidokák.




Az övvizsga eredményei:
Harkány Dániel 12. kyu
Sós Bálint 11. kyu, citromsárga öv
Turbók Flórián 11. kyu, citromsárga öv
Sós Zsombor 10. kyu, narancssárga öv
Czumpf Benjamin 9. kyu, zöld öv
Csordás Péter kék öv
Szabó Dávid kék öv



Jazzbalett:

December 22-én szombaton délután Bük Város Mindenki Karácsonya rendezvényén zsirai jazzbalett táncosok is szerepeltek. Felkészítőjük Wallner Anett volt, a táncosok pedig:

Marton Sára
Nagy Johanna
Prozlik Lelle
Csordás Eszter
Solnár Anna
Solnár Kata

A film ezen a linken nézhető meg, katt!


2012. december 23., vasárnap

Karácsony

A Kirchschlagi várban lencsevégre kapott fotómmal kívánok békés, szép ünnepeket a zsirai Köz-tér lelkes híveinek!

Schunck Dóra
























Köszönöm, köszönjük!

2012. december 22., szombat

Útavató

Viharos gyorsasággal kedden meghirdették, majd szerdán ünnepélyes keretek között átadták a Zsirát Fülessel és Locsmánddal összekötő új útszakaszokat.  Az érezhetően inkább a politikusoknak szánt eseményen a kormányfő magyar hangja - a meghívóval ellentétben - nem vett részt. (Lehet, hogy az osztrák oldalon még hiányos locsmándi szakasz okán.) Bár az utak haszonélvezői elsősorban mi, a helyben élők vagyunk, s létrejöttük kétségkívül helyi sikertörténet, az ünnepséget nem nekünk rendezték.

A Kossuth Rádió beszámolója:


Az MTI beszámolója:

A kormány fejleszti az infrastrukturális kapcsolatokat a szomszédos országokkal

A kormányzat mintegy 120 milliárd forintot fordít arra, hogy fejlessze Magyarország infrastrukturális kapcsolatait a szomszédos országokkal a következő másfél évben - mondta a Miniszterelnökség külügyi helyettes államtitkára a magyar-osztrák határon átnyúló utak átadásakor Zsirán. A következő hónapokban elkezdődnek az egyeztetések a burgenlandi és a magyar kormány illetékesei között, és a tervek szerint tavaszra összeáll a középtávú koncepció, amely kirajzolja a fejlesztés menetrendjét. Szerdán két utat adtak át, amelyek Zsirát és a mikrotérséget kötik össze a burgenlandi Fülessel (Nikitsch) és Locsmánddal (Lutzmannsburg).

Dorogi Árpád, Zsira polgármestere az ünnepségen elmondta: összességében csaknem 5 kilométer hosszúságú utat építettek 250 millió forintos költséggel. Az európai uniós támogatással megvalósult fejlesztés révén javult a térség közlekedése, átjárhatóvá vált a határ, amely 1948 és 2007 között, csaknem 60 évig zárva volt. A projekt teljes költségvetése 1 millió 50 ezer euró, a fejlesztést 85 százalékban támogatja az Európai Unió az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében. 10 százalékos támogatást ad a magyar állam, 5 százalék pedig az önrész, amelyet Sopronhorpács és Zsira biztosít.

Helmut Bieler, a Burgenlandi Tartományi Kormány tanácsnoka köszöntőjében hangoztatta: célszerű összeköttetéseket létesíteni a kistelepülések között, rövidülnek az utazások, kevesebb benzin fogy, és az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. A tanácsnok egyúttal szorgalmazta a további együttműködést a gazdaság, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén.

Christian Rohrer, Locsmánd polgármestere ígéretet tett arra, hogy 2013 tavaszán megkezdik a magyar oldalon elkészült szakasz útkapcsolatának kiépítését, amely elkerüli a locsmándi fürdőt. Erre azért van szükség, mert a kiépített út a fürdő és a szállodakomplexumok előtt halad, és zavarja a vendégeket. Ez a beruházás azonban már tisztán osztrák forrásból, a közös projekten kívül valósul meg.

Ivanics Ferenc, a térség fideszes országgyűlési képviselője arról beszélt: a térségben élő magyarok, osztrákok és horvátok elkötelezettek aziránt, hogy szoros együttműködésben éljenek.

forrás:

Korábbi, hasonló eseményekről itt lehet nézelődni, katt:




2012. december 21., péntek

Világvége


Ray Bradbury: A világ utolsó éjszakája 
(Göncz Árpád fordítása) 

- Mit csinálnál, ha tudnád, hogy ez a világ utolsó éjszakája? 
- Hogy mit? Ezt komolyan kérded? 
- Igen. Komolyan. 
- Nem tudom. Még sose gondolkodtam rajta. 
  A férfi kitöltött egy kis kávét. Hátul a két kicsi lány játszott építőkockákkal, a nappali szoba szőnyegén, a lámpák zöldes fényében. Az esti levegőben a pörkölt kávé könnyű, tiszta illata lebegett. 
- Nos, ideje lenne gondolkodnod rajta. 
- Ezt nem mondod komolyan. 
  A férfi bólintott. 
- Háború? 
  A férfi a fejét rázta. 
- Csak nem hidrogén-vagy atombomba? 
- Nem. 
- Vagy baktérium-hadviselés? 
- Egyik sem – mondta a férfi és elgondolkodva kevergette kávéját. – Csak annyi, mondjuk, mint mikor egy könyv becsukódik. 
- Ezt nem értem. 
- Nem, és tulajdonképpen én sem; csak érzem. És néha megrémülök, néha meg még azt sem, csak békességet érzek. – Ránézett a két kicsi lányra; szőke hajuk csillogott a lámpa fényében. – Eddig még nem szóltam róla. Négy napja álmodtam először. 
- Mit? 
- Az álmomat. Azt, hogy minden véget ér. Egy hang közölte. Nem valaminek vagy valakinek a hangja, akire emlékeznék; csak egy hang, és azt mondta: a Földön minden megáll. Másnap nemigen gondoltam rá, de mikor bementem a hivatalba, és megpillantottam Stan Willist, amint a délután közepén merengve néz ki az ablakon, és azt mondtam: „Nem adnám egy vak lóért, ha tudnám, mi jár az eszedben, Stan” – ő meg azt mondta, fura dolgot álmodott az éjszaka, s mielőtt még elmondta volna az álmát, már tudtam, mi az. Elmondhattam volna neki én is, de ő mondta el, s én hallgattam. 
- Ugyanazt álmodta, mint te? 
- Pontosan. Mondom: ugyanazt álmodtam én is. Még csak meg sem lepődött. Sőt megkönnyebbült. Aztán, csak a hecc kedvéért, körbejártuk a szobákat, ő is, és, én is. Nem beszéltünk össze. Csak elindultunk magunktól, s mindenütt azt láttuk, hogy az emberek maguk elé merednek, az asztal lapját, a kezüket nézik, vagy kibámulnak az ablakon. Beszéltem is egyik-másikkal. Ugyanígy Stan. 
- Ők is ugyanazt álmodták? 
- Mind. Pontosan. 
- És te hiszel benne? 
- Igen. Még semmiben nem voltam biztosabb. 
- És mikor lesz vége? Mármint a világnak. 
- Számunkra valamikor ma éjszaka, aztán, ahogy az éjjel továbbhalad a Föld körül, a többieknek is mindenütt. Huszonnégy óra, és mindenkinek vége. 
   Egy darabig csak ültek, és hozzá se nyúltak a kávéjukhoz. Aztán lassan a szájukhoz emelték, megitták, s közben egymást nézték. 
- Hát ezt érdemeltük? – kérdezte az asszony. 
- Ez nem érdem kérdése; egyszerűen csak nem megy tovább. Látom, nem is vitatod. Miért? 
- Talán nekem is megvan rá az okom. 
- Ugyanaz, mint a többieknek a hivatalban? 
  Az asszony lassan bólintott. 
- Csak nem akartam szólni. Én tegnap éjjel álmodtam. Az asszonyok az utcában ma erről beszélgettek. Az álmukról. Azt hittem, véletlen. – Fölvette az esti lapot. – Az újságban nincs benne. 
- Minek, úgyis mindenki tudja. A férfi hátradőlt a székében, az asszonyt figyelte. 
- Félsz? 
- Nem. Azt hittem, fogok, de nem. 
- Hol az a híres létfenntartási ösztön, amiről annyit beszélnek? 
– Nem tudom. Talán ha az ember logikusnak tart valamit, nem izgul miatta. Ez pedig logikus. Az életmódunkból csak ez következhetett. 
- Nem éltünk nagyon rosszul, ugye? 
- Nem. De nagyon jól sem. Azt hiszem, épp az a baj: nemigen törődtünk semmi mással, csak önmagunkkal, 
míg a világ jó része nyakig volt a szörnyűbbnél szörnyűbb gondokban.
  A két kicsi lány kacagott a nappaliban. 
- Azt hittem, az emberek majd üvölteni fognak az utcán, hogy ilyesmi vár rájuk. 
- Nem hiszem. Ami valóság, attól az ember sosem üvölt. 
- Tudod, nekem semmi más nem fog hiányozni, csak te meg a gyerekek. Sem a várost, sem a munkámat nem szerettem, csak titeket hármotokat. Semmi más nem fog hiányozni, talán csak az évszakok változása meg egy pohár jéghideg víz, ha meleg van, meg talán az alvás. De hogy vagyunk képesek rá, hogy csak üljünk itt, és erről így beszélgessünk? 
- Mert egyebet nem tehetünk. 
- Nyilván; mert ha tehetnénk, megtennénk. Azt hiszem, a világtörténelemben ez az első eset, hogy mindenki pontosan tudja, mi lesz vele az éjszaka. 
- Kíváncsi volnék, hogy ma este, az elkövetkező néhány órában a többiek mit csinálnak. 
- Színházba mennek, rádiót hallgatnak, nézik a tévét, lefektetik a gyerekeket, s lefeküsznek maguk is, mint 
mindig. Mint mindig… s ebben van valami, amire joggal büszkék lehetnek. 
  Egy pillanatig némán ültek, aztán a férfi kitöltött magának még egy csésze kávét. 
- És mit gondolsz, miért épp ma éjjel? 
- Csak. 
- És miért nem bármelyik más éjjel, az elmúlt évszázadban, ötszáz vagy akár ezer évvel ezelőtt? 
- Talán mert még sose volt a történelemben 1969. október 19-e, most meg az van, ez az egész; mert ez a dátum jelentősebb, mint eddig bármelyik másik; mert épp ebben az évben áll úgy minden, ahogy áll világszerte, s ezért kell hogy vége szakadjon. 
- Ma éjjel erre is meg arra is bombázó repülőgépek szelik át az óceánt, menetrendszerűen, és soha nem érnek földet. 
- Ez is hozzátartozik a miérthez. 
- Nos – mondta a férfi, és felállt –, akkor most mi legyen? Elmosogassunk? 
  Elmosogattak, s az edényt különös gonddal rakták helyére. Fél kilenckor lefektették a két kicsi lányt, búcsúzóul mindketten kaptak egy-egy puszit, aztán felgyújtották az ágyuk mellett az éjjeli lámpát, és épp egy picit nyitva hagyták az ajtót. 
- Kíváncsi lennék… – mondta a férfi, mikor a hálószobából kijött, s pipával a kezében megállt, s egy pillanatra visszanézett. 
- Mire? 
- Hogy az ajtó teljesen becsukódik-e, vagy egy csöppet nyitva marad, hogy behatoljon némi fény. 
- Én arra lennék kíváncsi: vajon a gyerekek tudják-e? 
- Nem, dehogyis. 
  Leültek, újságot olvastak, beszélgettek, zenét hallgattak a rádión, aztán együtt ültek a kandalló elé, nézték a parazsat, miközben az óra elütötte a fél tizenegyet, tizenegyet, és fél tizenkettőt. A többiekre gondoltak; a világon mindenkire, s hogy hogyan töltötték az estéjüket. 
- Nos… – mondta a férfi végül. 
  Megcsókolta a feleségét, hosszú időre. 
- Mi jók voltunk egymásnak. 
- Nincs kedved sírni? – kérdezte a férfi. 
- Azt hiszem, nincs. 
  Végigmentek a házon, leoltották a lámpákat, bementek a hálószobába, megálltak az éjszaka hűvös sötétjében, levetkőztek, s visszahajtották a paplant. 
- Olyan finom, tiszta a lepedő. 
- Fáradt vagyok. 
- Mind fáradtak vagyunk. 
  Bebújtak az ágyba, s feküdtek hanyatt. 
- Egy pillanat – mondta az asszony. A férfi hallotta, hogy fölkel, és kimegy a konyhába. De jött is már vissza. 
- Nyitva hagytam a mosogató csapját. 
  Volt ebben valami nagyon mulatságos, és a férfi elnevette magát. Az asszony is nevetett, mert tudta, miért olyan mulatságos az, amit csinált. Aztán nagy sokára abbahagyták a nevetést, s csak feküdtek az ágyban az éjszaka hűvösében, fogták egymás kezét, s a fejük összehajlott. 
- Jó éjszakát – mondta a férfi. 
- Jó éjszakát – mondta az asszony. 

2012. december 11., kedd

Stöszi's Team beszámoló


2012. május 19-én részt vettünk a Fit-Dance táncverseny elődöntőjén, ahol mind a három induló korcsoport ezüst érmes lett. 
  • Az első korosztályban indult Szalay Kristóf - Nagy Luca, Turbók Flórián - Róka Lilla, Szalay Szabolcs - Csordás Eszter.
  • A második korosztályban Róka Zsófia, Fogl Vanessza, Berzlánvich Adél, Sós Bíborka.
  • A harmadik korosztályban pedig Soltész Tamara, Marton Dóra, Wágner Hermina, Stifter Petra, Kőhegyes Kinga.

2012. október 20-án indultunk a középdöntőn, ahol szép számmal nyertünk aranyérmeket, ezüstöt -és bronz érmeket is. Ezen a versenyen több számban indultunk, melyek a következők: 
  • Egyéniben indult Szalay Kristóf, aki aranyérmes lett.
  • Párosban Szalay Szabolcs és Csordás Eszter nyert arany érmet.
  • Trióban Soltész Tamara, Marton Dóra, Wágner Hermina aranyérmet nyertek.
  • Párosban Stifter Perta és Kőhegyes Kinga ezüstérmesek lettek.
  • Csapatban Tamara, Kinga Dóra, Hermina és Petra ezüstérmesek lettek.
  • Egyéniben indult Róka Zsófia, aki bronzérmes lett.
  • Párosban pedig Adél és Vanessza bronzérmes lett.
  • Trióban indult még Róka Zsófia - Berzlánovich Adél - Fogl Vanessza, ők ezüstérmesek lettek.

2012. december 8-án elindultunk a döntőn, ahol a szokásoson túl show kategóriában bottal és esernyővel is táncoltak a csapataink. 
  • Ismét arany érmes lett Szalay Kristóf egyéniben és Szalay Szabolcs - Csordás Eszter párosban.
  • Első korosztályban indult csapatunk is aranyérmet hozhatott haza: Nagy Luca, Róka Lilla, Szabó Luca és Stifter Anna. Lucának és Annának ez volt az első versenyük, ők külön dicséretet érdemelnek, mivel 5 évesen részt vettek egy nagy versenyen."
  • Második korosztályban Berzlánovich Adél indult két számban is: show kategóriában zászlóval és szalaggal szerepelt. Ő a 4. helyen végzett.
  • A harmadik korosztály is sok számban mérette meg magát a döntőn:
  • Egyéniben Róka Zsófi 8. helyen végzett, párosban Stifter Petra és Kőhegyes Kinga arany érmesek lettek. Trióban Soltész Tamara, Marton Dóra, Wágner Hermina bronz érmet kaptak.
  • Csapatban indultak show kategóriában: Tamara, Dóra, Petra, Hermina, Kinga, Zsófia.




Ezeken a versenyeken kívül részt vettünk sok - sok fellépésen különböző falvakban: Répcevisen, Völcsejen és Répceszemerén; farsangi mulatságokon, valamint a zsirai falunapon és karácsonyi műsoron. A Szociális Otthon is meghívott minket, ahol még több gyerkőccel szerepeltünk: Kertész Milán, Kertész Márk, Marton Sára, Hollósi Anna is a csapatunkba tartoznak! 

December 15-én a véradók tiszteletére rendezett ünnepségen lesz egy utolsó fellépésünk, amellyel zárjuk az idei évet. 

Minden kedves táncosomnak ezúton szeretném megköszönni az egész éves kitartó munkáját, mert akár hiszik, akár nem, nagyon sok próba és munka van mögöttünk! 


Szalayné Stőszer Helga




2012. december 1., szombat

Műsor előtt

Készülünk az adventi vásár műsorára. Nem voltunk sokan, de három óra alatt azért végeztünk. A papírdíszeket az ovisok és a szülők varrták ki, köszönjük!