Lufi

Egész érdekes dolgokat lehet látni futás közben. Tegnap például egy meteorológiai rádiós szondát találtam Répcevis felett, egy repceföld szélén.

Háttér:

"Az időjárás elemzése, az előrejelzések elkészítése nem lehet eléggé megalapozott a légköri állapothatározók vertikális profiljának ismerete nélkül. Ezt a célt hivatottak szolgálni a magaslégköri megfigyelések. 

A magaslégköri mérések már a 17. században elkezdődtek, eszközei a talajszinti mérésekhez használt hőmérők és barométerek voltak, amelyekkel a kutatók hegyeken mérték a levegő nyomását, hőmérsékletét. Az állapothatározók rendszeres tanulmányozását a léghajó feltalálása tette lehetővé. Kezdetben 5-7, majd az 1930-as évek közepére már 15-20 kilométer magasságig voltak képesek így méréseket végezni, igaz ez gyakran a kutatók halálával végződött. A léghajós felszállásokat a ballonszondák, kötött léggömbök, majd a repülőgépes felszállások váltották fel. 

Az igazi fejlődést a rádiószondás mérések elindulása jelentette, ahol a mért adatokat egy kis rádióadó már a felszállás közben sugározta a felszíni vevő felé. A technika fejlődésével a rádiószondák is rohamos fejlődésnek indultak. Jelenleg is ezt a módszert használják leggyakrabban, és ma már 30-35 kilométer magas felszállásokat végzünk. 

A magaslégköri állapotjelzőknek a magasság függvényében történő rendszeres mérésére, azaz a légkör vertikális szondázására az Országos Meteorológiai Szolgálat a Vaisala DIGICORA-III földi vevő és jelfeldolgozó rendszert, valamint a hozzá rendszeresített Vaisala RS92-SGP típusú rádiószondát használja. A szondát hidrogénnel töltött meteorológiai léggömb emeli a magasba. A szonda mintegy másfél óra alatt 25 – 30 km magasra emelkedik, eközben elektronikus érzékelőivel folyamatosan méri, és rádióadójával kisugározza a környező levegő nyomását, hőmérsékletét, relatív nedvességét. A földi berendezés veszi és feldolgozza a szonda jeleit. A szondázó rendszer az említett adatokon kívül a szonda horizontális irányú elsodródása alapján a magassági szél irányát és sebességét is meghatározza, ami az űrbázisú navigációs rendszer (GPS) jeleinek felhasználásával történik. A szondázó rendszer a Meteorológiai Világszervezet által ajánlott formátumban előállítja és továbbítja a mérési eredményeket, továbbá elvégzi az adatok elsődleges archiválását. 

A szondák és a benne lévő érzékelők az idő folyamán egyre kisebbek lettek, pontosabb mérésekre alkalmasak. Miután a ballon elpukkan, a szonda visszaesik a földre. A mérőszenzorok oly mértékben sérülnek, hogy a szonda újbóli felhasználására nincs lehetőség. Ezek az eszközök mindössze néhány tíz gramm súlyúak, esésüket a ballon lassítja, így emberi életre, repülőgépekre veszélyt nem jelentenek."