Süket fülek

Nem szeretek bálba járni. Zenéből az igazit kedvelem (ahol valódi zenészek, valódi hangszereken zenélnek, van még ilyen?), táncolni nem szoktam, de szívesen beszélgetek emberekkel, főleg, ha jó bor is van mellé. Ez még a silány zenét is feledteti, ha az megengedi a beszédet. Szinte nincs olyan kocsma, vendéglő, ahol ne bömbölne valamely kereskedelmi adó, netán tv csatorna, rosszabb esetben  üveges tekintetű zombivá aljasítva, jobb esetben csak kiabálva beszélgetővé téve a társaságra vágyót.
Voltam már bálban, itt is, másutt is. A zene terén... hát ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák, de mindenütt egyformán hangos, túl hangos. Táncolni persze lehet rá, de bókolni biztosan nem, persze lehet, hogy már ez sem szokás...


Mondhatják, hogy érzékeny vagyok a zajra, lehet, nézzük az objektív tényeket:


A múlt vasárnapi bál a kézilabdapályán volt. A színpadtól kb. 30 m-re a parkolóban 83,3 dB(A) zajszintet mértem, ami azt jelenti, hogy a tánctéren 92-93 dB(A) körüli zaj lehetett. A munkahelyekre vonatkozó előírás szerint 87 dB(A) feletti zajnak nem lehet kitenni a munkavállalót, 80 dB(A) felett pedig egyéni hallásvédő eszköz viselése kötelező. 

A báltól 400 m-re még mindig 46,3 db(A) zajszintet mértem, itt az éjszakai határérték egyébként 40 dB(A). 

Megjegyzem, hogy a logaritmikus skála miatt 3 dB növekmény azt jelenti, hogy megkétszereződik a zajterhelés! Mindez vasárnap éjjel, 11-től hajnal 3-ig. Nem irigylem az iskola környékén lakókat, sokat nem kellett aludniuk.


Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ne legyen bál. Legyen, a búcsú a falu ünnepe, a  bál pedig ünnepélyes szakralitás levezetése, zene, tánc, iszogatás, beszélgetés. Ne hiányozzon ez utolsó, talán ez a legfontosabb.