„Fejlett” korunkban a falusi élet kevés előnnyel jár. A munkahely kevés, az utazás nehézkes, a bolt drágább, s az utca már azt is tudja, mi még meg se történt. Mondjuk, lehet állatot tartani - vonyít is egész éjjel a láncravert eb - és az import légy hívatlanul is házhoz jön. Mégis mit szokás előnyként említeni? A csendet és a jó levegőt.
Már ahol lehet.
Az utóbbi időben állandó zúgást lehet hallani a majorból, ennek elsődleges forrása a pelletgyár szárítója és porleválasztója. A kezdetben csendes üzem gépészeti fejlesztését nem kísérte a szükséges környezetvédelmi eszközök, megelőző intézkedések megvalósítása, így egyre inkább hallhatóvá vált az üzemi zaj. Működése jellemzően kétműszakos, ám az utóbbi időben nem ritka az éjszakai műszak és a hétvégi üzem sem. Annak ellenére, hogy a közeli új lakóterületen (Rajna utca, Östör sétány) egyre többen laknak, sőt a major közelében is új házak épültek, a helyzet nem javul.
A 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet tartalmazza az üzemi létesítményektől származó zaj terhelési határértékeit, mely esetünkben a nappali időszakban (06-22 óra) 50 dB, éjjel (22-06 óra) pedig 40 dB. Az alábbi ábrán feltüntettem több – ezen a nyáron – végzett éjszakai zajmérésem eredményeit, mely mutatja, hogy az üzem zaja a lakott területen belül is határérték feletti lehet.
A terhelés elérheti a +6 dB-t is, mely zavartalan hangterjedés esetén azt jelenti, hogy a zajforrás és a terhelési pont közötti tényleges távolság helyett annak kétszeresére lenne szükség a határértéknek megfelelő zajterhelés eléréséhez. A távolságból adódó zajcsillapításon kívül más zajcsökkentő tényezőt figyelmen kívül hagyva, ez azt jelenti, hogy a pelletgyár ~800 m-es környezetében az üzemi zaj határérték feletti terhelést okoz.
A zajkibocsátás északi szél (ennek gyakorisága 25-30%) esetén a legzavaróbb, a hatásviselők az Östör sétány, Lővér utca, Rajna utca elején lakók. A Rajna utca üzemhez közelebbi része a már sűrűbb beépítés, a ritkább északkeleti szél és a területnek a zajforrásoktól alacsonyabb elhelyezkedése miatt kevésbé terhelt.
A zaj hatására a hallószervben változások mehetnek, mennek végbe. A hatások a zaj erősségétől és frekvenciájától függőek. A rövid időtartamú, de nagy erősségű (140 dB felett) hang hatására szerkezeti sérülés, hallássérülés történhet. A hosszabb idejű hanghatások viszont különböző mértékben fáradó sejttevékenységhez, kóros állapothoz vezethetnek – hallásromlás léphet fel. A zaj további élettani hatásokat is kifejt az emberi szervezetre, pl. emelkedik a légzésszám, szűkülnek az erek. Már 30 dB körül felléphetnek vegetatív reakciók, különösen az alvászavarok okozhatnak problémát. Amíg egy 3 perc időtartamú 30 dB-es zaj esetében a felébredés valószínűsége 10%, addig ez 40 dB-nél 40%-ra, 50 dB-nél 65%-ra. 60 dB-nél 85%-ra, 70 dB-nél pedig 95%-ra nő. A zaj okozta vegetatív reakciók befolyásolhatják más környezeti tényezők hatásait is, és olyan együttes következményekhez vezethetnek, melynek kialakulásában láthatólag a zajnak látszólag nincs szerepe. [Walz Géza: Zaj- és rezgésvédelem.]
Bár a zajterhelés sem veszélytelen, de legalább halljuk, így tudunk róla, addig van egy másik, csendes, láthatatlan, ám sokkal veszélyesebb járuléka az üzemnek.
A por.
Ez a por részben a láthatóan nem megfelelően üzemeltetett/méretezett porleválasztó ciklonból, részben pedig az alapanyag szárítóból származik. A ciklonok száraz, nem tapadó porok leválasztására alkalmasak. Általában 2 g/m3-nél nagyobb porterhelés esetén, nem koptató hatású 5-10 mikronnál nagyobb szemcsemérető porok leválasztására alkalmazhatók gazdaságosan. A ciklonok főként famegmunkáló gépektől elszívott forgács és nagyobb mérető fűrészpor leválasztására alkalmasak. A finomabb porok (kisebb szemcsemérető fűrészpor, csiszológépektől elszívott por) leválasztására a ciklonokat utószűrővel kell kiegészíteni. Esetünkben utószűrő nincs, így a kibocsátott por zöme biztosan a szálló por (nem ülepedő) kategóriába tartozik.
A szálló por a levegőben szuszpendált szilárd és /vagy folyékony részecskék elegye. A szálló port két nagy csoportra lehet bontani szemcseméret alapján: a 10 mikrométer átmérőjű szemcséket durva részecskéknek (PM10) nevezik, ezek a szemcsék lejutnak az alsó légutakba. A 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű, „finom” porszemcsék (PM2,5) alkotják a belélegezhető frakciót, ezek lejutnak a tüdő léghólyagocskákba. A PM2,5 porfrakció másodlagosan keletkezett aeroszolokból, égési termékekből, és kondenzálódott szerves vagy fém részecskékből áll, és a szálló por mutagén hatásáért, valamint savasságáért felelős.[1]
A szállópor (Particulate matter: PM) városi lakosság egészségre gyakorolt hatásának tudományos bizonyítékai egybehangzók a világ különböző területén élők – mind a fejlett, mind a fejlődő országok- tekintetében. A hatás széles spektrumú, elsősorban a légző- és a keringési rendszert érinti, és annak hatása korcsoportonként illetve az egészségi állapot függvényében különböző mértékű lehet. Az egyes hatások bekövetkezésének kockázata az expozíció függvényében növekszik, és nincs elég bizonyíték arra, hogy létezik hatástalan küszöbkoncentráció, az egészségre gyakorolt észlelhető hatást már kiváltó koncentráció tartomány nem tér el jelentősen az átlagosan levegőben mért koncentrációtól. Epidemiológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szálló por mind rövid, mind hosszú távon kifejti káros hatásait.
A szálló por koncentráció rövid távú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet fel. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut fellángolások miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A levegőhigiénés index legmagasabb, „veszélyes” kategóriájában az összes halálok miatti halálozás is növekedhet.
A kültéri levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszeri, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. Fontos megemlíteni, hogy a kültéri levegőben találtható szemcsék természetesen megtalálhatók a beltéri levegőben is, esetenként másfélszeresen is meghaladhatja a beltéri levegő PM tartalma a kültéri levegőjét.[2]
Közvetlen környezetünkben – és ebben magunk is érintettek vagyunk – legalább 15 légzőszervi allergiás, asztmás gyermekről tudunk. Nem állítom, hogy betegségük kialakulásának* közvetlen oka a települési porszennyezés, de az biztos, hogy az állapotukon csak ronthat.
(*A helyben felvethető okokról – érintettként – már régóta gyűjtöm az információkat, amint összedolgozom, e blogon megosztom.)
A levegőterheltségi szint határértékeit és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértéket a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet szabályozza.
Szálló por tekintetében a levegőkörnyezetre vonatkozó immissziós határérték 50 μg/m3, a technológiai kibocsátás (fapor emisszió) határértéke pedig 50 mg/m3. Az első érték (immissziós határérték) mértékének elképzeléséhez segítség: az ipari tevékenységtől, közlekedési porszennyezéstől védett, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén lévő sarródi mérőállomás környezetében a szálló por átlagos koncentrációja 20 μg/m3. Ennek a terhelésnek a 2,5-szerese a megengedett.
A második (kibocsátási határérték) érték a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha már látható a szennyezőforrás közelében a kavargó por, akkor az már biztos, hogy annak koncentrációja határérték feletti. Ha az üzemból porként távozó anyagveszteséget 1%-nak becsüljük (500 t/h termék mellett ~14 kg/h), akkor átlagos időjárási körülmények mellett és alacsony meglévő porszennyezés háttér mellett is 5-600 m-es környezetben alakulhat ki határérték feletti porkoncentráció (az általában használt transzmissziós modell szerint). A bemutatott film szerint azonban a szennyezés hatásterülete ennél jóval nagyobb is lehet, hiszen jól látható az alacsony inverziós réteg alatt messze elkúszó füst és porfelhő.
Kérdések:
1) Ez az üzem nincs eldugva. Itt dübög és okádja a port jóideje. Tett-e a helyi hivatal ez ügyben valamit, egyáltalán tud-e róla?
2) A helyi településfejlesztési koncepciók mindegyike hangsúlyos kérdésként kezelte a turizmus, idegenforgalom területét, mint lehetséges kitörési pontokat, melyeknek mára konkrét létesítményei is lettek – golfpálya, apartmanházak, kerékpárutak, új szolgáltatók. Emellett fontos célkitűzésként szerepelt új lakóházas területek kialakítása is, a Rajna utca, Östör sétány, Undi utca új házai mutatják a sikeres megvalósulást. A helyi munkahelybővülést is elsősorban az idegenforgalmi fejlesztésekhez kötődve prognosztizálták a fejlesztési koncepció készítői. Emellett persze továbbra is jelentős a növénytermesztő mezőgazdasági tevékenység és nincs kizárva az ipari jellegű tevékenységek befogadása, fejlesztése sem.
Milyen eszközökkel kíván élni a helyi testület az eltérő területhasználati módok mellett kialakuló/kialakult konfliktusok elkerülése/megszüntetése érdekében? Vizsgálják-e a készülő településszerkezeti terv módosításában a környezeti konfliktushelyzeteket? Lesz-e a tervnek környezeti hatásvizsgálata?
3) Összemérhető-e a helyi gazdaságból származó önkormányzati bevétel (ipa) az életminőség romlással?
4) Miért csak én teszek fel ilyen kérdéseket?
